Szomorú hírről kell értesítenünk Benneteket, a mai napon Skuczi László, az MKDE oktatója, a hazai aikido történelem kiemelkedő alakja távozott közülünk.
Az MKDE elnöksége megrendülten osztozik a család fájdalmában. Emlékét az MKDE valamennyi oktatója és tanítványa tisztelettel megőrzi.
Az alábbiakban Szabó Balázs sorait olvashatjátok Skuczi mesterről:
"Laci elment.
Kezdő oktató voltam még, amikor Bagon, ahol laktam, mondták, hogy van helyben valaki, aki aikidózik – hihetetlennek hangzott, hogy éppen ott, de felkerestem és azonnal barátok lettünk, huszonnyolc évvel ezelőtt. 1991 december végén már ott volt a Honshin Dojo által szervezett edzőtáboron Christian Tissier-vel, ahogy attól kezdve mindegyiken, ha éppen nem volt valamerre külföldön. A következő nyáron szólt, hogy megy Japánba és el fog menni edzésre is kint, a mesterhez, akit japán barátja révén ismert meg, ekkor találtam ki, hogy küldök vele egy levelet, jelezni, vagyunk, aikidózunk és tanulni szeretnénk – ahogy mondani szokás, a többi történelem, itt kezdődött a magyarországi Kobayashi Dojók históriája.
Laci ott volt mindig, mindenhol, a banketteken táncolt, Japánban idegenvezetett, hozzátartozott a tájképhez, egyszerűen. Elcsépelt szavak ezek ilyenkor, de hát igaz: a szerénysége, elkötelezettsége minden tiszteletet megérdemelt, sohasem tolta magát előtérbe de mindig ott volt, segített, számítani lehetett rá. Az Egyesület belső harcainak idején Laci úgy volt ott mindvégig, hogy mindenki mellett állt, mindenkivel jóban volt, a mi küzdelmeink nem érintették meg. Nekem sok erőt adott az, amikor az egyik legzivatarosabb időszakban a mindig csendes Laci egyszer csak kifakadt és azt kérdezte: „Miért kell tönkretenni, ami jól működik?” – akkor többen egyetértettünk abban, hogy amikor már Laci felemeli a hangját, akkor tényleg oda kell figyelni …
Laci elment.
Tudtuk, persze, hogy beteg, benne volt ez a levegőben, de valami megváltozott és nem lesz már ugyanaz. Masuda sensei most március végén felment hozzá, mert Laci nagyon betegen is eljött hozzánk, hiszen ő mindig ott volt velünk, kicsit beszélgettek, senseire nagy hatást tett ez a néhány perc. Azt mondta utána, fél, hogy egyszer csak úgy kell Magyarországra jönnie, hogy Laci már nem lesz itt a táboron. És hogy az már nem lesz ugyanolyan. Hát tényleg nem. De mi persze csináljuk tovább, már csak így, nélküle, mi mást tehetnénk? Még újra felemelné a hangját, ha nem."